Az EU a körülményekhez képest a legjobb kompromisszumot kötötte: a 15 százalékos vámplafon elkerülte a 30 százalék fölötti terheket és egy vámháborút, ami a transzatlanti biztonsági együttműködést is veszélyeztette volna – így értékelte a Portfolio-nak Darvas Zsolt, a brüsszeli Bruegel Intézet és a Budapesti Corvinus Egyetem kutatója a nem rég kötött kereskedelmi megállapodást. Miközben Európa vámmentesen juthat amerikai félkész termékekhez és alapanyagokhoz, az amerikai gyártók – az acélra és alumíniumra érvényes 50 százalékos teher miatt – drágább inputokkal és romló versenyképességgel szembesülnek. Áttörés az amerikai termékek uniós térnyerésében nem várható a szabályozási és fogyasztói különbségek miatt, az egyezség inflációs hatása az USA-ban és Európában is csekély. A megállapodás így inkább időnyerés: az EU új piacokat keres, miközben a vállalt amerikai beruházási és energiavásárlási összegek aligha teljesíthetők, és Trump kiszámíthatatlan politikája bármikor új vámeszkalációt indíthat.
Tovább folytatódik a cikk