Vajon miért lehet az, hogy amennyiben egy film főszereplője kivételes elmével bír, szinte biztos, hogy az élete boldogtalan, és nagy eséllyel tragédiával végződik? Mintha Hollywood kissé úgy gondolná, hogy a zsenialitás mellé kötelezően jár a magány, a szétesés vagy valami mély, belső gyötrődés. A „zsenik átka” nem új keletű filmes toposz, de a mozik vásznán újra és újra visszatér, a nézők pedig továbbra is imádják. De miért ennyire népszerű?
Tovább folytatódik a cikk