Ötven éve halott a filmtörténet talán legnagyobb botrányrendezője: vonzotta mindenféle ellentétes eszme, és taszította minden gyakorlat. Így került ambivalens, kritikus viszonyba kommunizmussal, katolicizmussal, antifasizmussal. Homoszexualitását természetes nyíltsággal gyakorolta, de élete tragédiájának tartotta. A világháború utáni olasz kultúra legsokoldalúbb, legkihívóbb zsenije volt. Költő, író, publicista, filmrendező, színész, esszéista, nyelvész, világcsavargó. Művei heves vitákban élnek.
Tovább folytatódik a cikk