Porszemcsék táncolnak a szoba sötétjén áthasító fénypászmában, a falra kifeszített lepedőn színes képek követik egymást, és nyikorog a diavetítő tekerője. A mese életre kel, pedig a mesefigurák, jelenetek csak kimerevített pillanatképek, mint egy mesekönyvben. Bár a 70-es évektől a legtöbb lakásban ott a tévé, a 80-as esztendőktől színes képernyővel, megy a délelőtti matiné, az esti mese – a diafilm mégis képes volt elvarázsolni a gyerekeket.
Tovább folytatódik a cikk